Sétálgatunk a városban, amikor összefutunk megint Mátéval. Egy csokor rózsa volt kezébe, és nagy boci szemekkel jött felém, miközben én a másik srác kezét fogtam. Odajön hozzám, és elkezdi nekem, hogy ezt nagyon elrontotta, és bocsánatot kér, meg hogy soha többet nem tesz ilyet, meg az ehhez hasonló pasi duma. Hiába próbáltam lerázni, csak nem akart békén hagyni. Szegény srác, meg ott áll mellettem, nem tudja, hogy mit is tehetne. Én húzom magammal, próbálok elmenni Máté emellett, erre elkapja a kezem, elránt a másik sráctól, és magával vonszol. Az ott hagyott srác ezt megelégeli, utánunk vágtat, elránt Máté karmaiból, és maga mögé taszít. Máté visszafordul felém, eldobja a rózsákat, és neki ront a srácnak, ő meg megint behúz neki egyet, Máté visszaüt, utána Máté kap egy jó erőset a gyomrába és a földre rogyott. Máté a földön fetreng a srá meg odaszól neki:
- Ha még egyszer meglátlak a közelében, nem úszod meg ennyivel.
Tiszta aranyos volt. Máté szólni se bír, mi meg elmegyünk. Elmegyünk hozzájuk, be a szobájába, Leülünk az ágyra, ő lesegíti a melegítő felsőm, és látja, hogy a könyököm megsérült. Gyorsan kiszalad, hozz vizes ruhát, és leápol. Utána hozz egy csésze forró teát, és leül mellém.
- Nyugi, nem kell többet aggódnod miatta, csak nyugodj meg. Én vigyázni fogok rád.
Megint puszit nyom az arcomra, utána meg a mociján hazavitt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése